A legjobb vicceket egsz letemben
november elsejn mondta el fivrem,
flembe vlttt s kzben az asztalra vert.

"Ismered - krdezte - azt, hogy egy hzmester,
ki megszllott lottz, egyszer egy kocsit nyer,
s vle egy rangyalt, kit elgzol vletlenl."
"Ismered - krdezte - azt, hogy a Mricka
ppen anyk napjn a tintt megissza,
s kkszn versekkel rontja el az nneplyt?"
Romlik a hallsom, fivrem tudja jl,
gy okoskodott ht, jobb, ha kzelebhajol,
feketspoharak s levesestlak fltt.
Igy aztn csaldunk is arra knyszerlt,
hogy felemelkedjk a szkrl, melyen lt,
mind nfelm hajolt, hogy jobban halljk a szt.
"Ismered - krdeztk bele a flembe - hogy
vadszik Arisztid s jn egy nagy medve,
kit mindig eltveszt, s az majdhogynem megli t?"
A legjobb vicceket az egsz vilgon
november elsejn mondta el csaldom,
addg mg dobhrtym egyszerre belszakadt.
Ott ltem siketen, nzve a halakat,
hogyan is ttognak, formlnak szavakat,
mg vgl kinygtem egyetelen szt: "Ismerem."
Micsoda ltvny volt november elsejn
megdbbent csaldom, hogy ezt kinygtem n,
s hogy azta is ezt a szt hajtogatom.
Ismerem, ismerem, ismerem, ismerem,
s ki is merem mr mondani, azt hogy
rg kiismertem mr ezt, ismerem, ismerem ezt.